Első világháború - a 100. évfordulós Page

Az Első világháború - a 100. évfordulós Page blog a megegyező nevű Facebook-emlékpage része. Kövessetek minket Facebookon is! https://www.facebook.com/ElsoVilaghaboruA100EvesEvfordulosPage

Friss topikok

Facebook oldaldoboz

Orwell és a gyűlölet vetése

2014.06.08. 19:14 Fóris Ákos


Orwell1.jpg„A Két Perc Gyűlöletben nem az volt a borzasztó, hogy mindenki köteles volt részt venni benne, hanem az, hogy lehetetlen volt elkerülni a belekapcsolódást. Harminc másodpercen belül képtelenséggé vált az ellenállás. Mintha a félelem és bosszúvágy eksztázisa öntötte volna el az egész embercsoportot: a vágy gyilkolni, kínozni, kalapáccsal arcokat összezúzni, mintha elektromos áram változtatott volna minden embert akarata ellenére fintorgó, sikoltozó holdkórossá. S hozzá ez a düh, amely mindenkit megszállt, elvont, iránytalan érzelem volt, amelyet egyik tárgyról a másikra lehetett vetíteni, mint valami reflektor fényét.”
(George Orwell: 1984)

„…az angolok és amerikaiak háborús propagandája lélektanilag helyes volt. Õk a németet népük előtt barbárnak és vandálnak tüntették fel, az egyes katonát már előkészítették a háború borzalmaira, és ezzel elejét vették a csalódásnak. Még a legborzalmasabb fegyver is, amit ellenük felhasználtak, csak az eddigi felvilágosítás igazolását jelentette számukra. Éppen ezért csak megerősítette kormányzatuk állításainak valóságában vetett hitüket, amely körülmény viszont dühüket és gyűlöletüket fokozta az elvetemült ellenséggel szemben. Mert az ellenség fegyvereinek legrettenetesebb hatása is csak a barbár ellenség ismert brutalitásának bizonyossága volt, anélkül azonban, hogy csak egy pillanatra is meggondolta volna, hogy saját fegyverei még borzalmasabb hatásúak.” (Adolf Hitler: Mein Kampf)

65 éve, 1949. június 8-án látott napvilágot George Orwell nagysikerű regénye, az 1984. Természetesen felteheti a kérdést az Olvasó, hogy egy első világháborús oldal számára miért fontos erről megemlékeznie. Maga Orwell több alkalommal is kijelentette, hogy a totalitárius rendszerek, pontosabban a háború utáni világrendbe vetett félelmei ihlették ezt a művet (erről a kérdésről részletesen lásd: http://konyves.blog.hu/2013/08/14/ezert_irta_meg_george_orwell_az_1984-et). Persze a totalitarizmusok az első világháború édes gyermekei, akik az eddig soha nem látott tömegháború emlőin növekedtek fel, s ezt a harcot folytatták a politika terén is.


Viszont van egy közvetlen áthallása is az első világégéssel. Az első világháború, mégpedig a brit állam teremti meg a modern értelemben vett propagandát. Soha nem látott mértékben árasztják el az oszlopok, iskolák, templomok falait a háborús propaganda plakátok. Soha annyi ember még nem követte újságokon, hirdetményeken és röpiratokon keresztül a háború eseményeit. S ne feledjük: a brit középosztály filmhíradókon nézhette, hogy mi történik a fronton.

„A Németország elleni 1914–1918-as háborúban az angol világpropaganda képes volt arra, hogy a civilizáció [!] és az emberség, a demokrácia és a szabadság nevében hatalmas szellemi és erkölcsi energiát mozgósítson a porosz német »militarizmussal« szemben. Az angol szellem azzal is erejét bizonyította, hogy a 19. század technikai-ipari fellendülését az angol világképnek megfelelően tudta értelmezni; Herbert Spencer fölöttébb hatásos, számtalan népszerűsítésben az egész világon elterjedt történelemképet tervezett – nevezetesen az emberiség haladásáról mint a feudalizmustól a kereskedelemhez és gazdasághoz, a politikaitól a gazdaságihoz, a katonától a gyároshoz, a háborútól a békéhez vezető fejlődésről szóló filozófiát –, melynek propagandisztikus ereje beigazolódott az 1914–1918-as világháborúban. Ennek következtében a porosz–német értelemben felfogott katona valami eo ipso »feudális-reakcionárius« lénnyé, egyfajta »középkori« figurává válik, aki a haladás és a béke útjában áll” (Carl Schmitt: Totális ellenség, totális háború, totális állam)

orwell.jpgHogy miért is pont Angliában terem meg a modern értelemben vett propaganda, a fentebbi Carl Schmitt idézet jól rámutat. Ugyan már a brit társadalom képe már kopott a 20. század végére, de ennek ellenére tagadhatatlanul Európa legfejlettebb és legpolgárosultabb társadalmáról beszélünk. Ebből két dolog fakad.

Egyrészt a fejlettebb brit társadalom - melynél az írni-olvasni tudás messze magasabb, mint a kontinentális Európa átlaga - nagy részét éri és befolyásolja a modern értelemben vett média. A heti nézőszám Nagy-Britanniában az 1914-es 7 millióról 1917-re 21 millióra nőtt! Amíg 1915 júniusáig a propagandáért felelős Wellington House 2,5 millió propaganda kiadványt osztott szét, hét hónap múlva ez a szám 7 millióra nőtt. Ezt az ütemet egyik hadviselő fél sem tudta megközelíteni.

Másrészt azáltal, hogy ennyire polgárosult a társadalom, a kormányzatnak valamiféle magyarázatot kellett adnia a tetteire. S volt mit magyarázni, miután a brit veszteségek néhány hét alatt előbb öt majd hat számjegyűek lettek. Egy rurálisabb társadalomban, ahol a jogilag felszámolt feudális hierarchia élt még tovább a társadalomban, nem volt szükséges nagyon a magyarázat. Egy orosz paraszt számára, akinek nagyapja még muzsik volt, azért ment elsősorban a háborúba, mert a közösségének élén lévő nemes azt mondta, neki pedig minden oroszok cárja mondta, akiért imádkozott az ortodox templomokban. Egy individuális, utilitarista társadalom ilyen szempontból már keményebb dió.

A háború elején Angliában nem létezett sem stratégia, sem pedig intézményrendszer az állami propagandára. Mondjuk nem is illett az idilli liberális állam modelljébe, ahol csupán a sarkon posztoló rendőr no meg a posta révén vesz tudomást az állampolgár az államról, no de a háborúval váltani kell.

Nem kellett valószínűleg sok idő, hogy rájöjjenek arra a nagy igazságra, melyet gyakorolnak ma is a hazai politikai pártok és kereskedelmi médiák - emberekre legjobban hatni a gyűlölettel lehet. S elindult Angliában egy, az abnormalitás határát súroló németellenes kampány. A német juhászkutya nem lehetett német csak elzászi, a brit uralkodó sem lehetett Hannover, hanem csak Windsor, Einsteinre pedig nem volt ildomos hivatkoznia egy tudósnak bármely angolszász felsőoktatási intézményben.

orwell2.jpgPersze nem szabad elfeledni, hogy a brit társadalom jelentős része a 19. századi gótikus és rémirodalmon szocializálódott Mary Shelley Frankensteinétől Bram Stoker Drakulájáig, s itt még nem is szóltunk arról a ponyváról, mely kéjelegve adta közre Hasfelmetsző Jack történeteit. S jöttek is a leleplező cikkek a brit katonákat keresztre feszítő német katonákról, a levágott mellű belga asszonyokról, no meg az emberből készült szappangyárakról Németországban.

Visszakanyarodva az 1984-hez s a mindennapi rutin részéhez, a Két Perc Gyűlölethez. Olvasva a jelenetet önkéntelenül a Hitler beszédei alatt őrjöngő tömegek jutnak eszünkbe, pedig a két perc gyűlölet kifejezés Nagy-Britanniában jött létre az első világháborúban. A két perc gyűlöletnek kettős jelentése is volt. Egyrészt Charles L. Graves Mr. Punch's History of Great War egy szatirikus részében egy porosz család napi rutinjának része, hogy szépen leülnek a nagy asztalhoz, s reggeli részeként véghezvisznek egy kis reggeli gyűlöletet (morning hate). A másik jelentése a frontokhoz kötődik. Tudvalévő, hogy mind a gáz, mind a tüzérségi támadások jelentős hányadának a célja nem az ellenség megsemmisítése volt, hanem az ellenség kifárasztása és napi rutinjának felborítása volt. Ezért a briteknél amikor ad hoc szerűen kilőttek a német állások mögé úgy 40 gránátot, elkeresztelték "két perc gyűlöletnek".

A brit propaganda ebbéli egyvelege mintául szolgált a huszadik század különböző rezsimjei számára. Hitler a Mein Kampf Háborús propaganda fejezetében nagyon elismerően ír az angolszász propagandáról. Nagyobb dicséretet talán nem is kaphatott volna.

 

Az első világháborús propaganda kérdéséhez nagyon érdekes adalékokat nyújt az ELTE oktatójának, Sipos Balázsnak az alábbi cikke: http://www.mediakutato.hu/cikk/2010_01_tavasz/10_elso_vilaghaboru_mediahatasai

8 komment

Címkék: Nagy-Britannia

A bejegyzés trackback címe:

https://elsovilaghaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr16288626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Holle anyó 2014.06.09. 17:24:26

Hűha! ezért a postért ki fogsz kapni.

Egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy az emberek jelentős része egyszerűen nem érti Orwell mondanivalóját. Balliberális társaságban szoktak hivatkozni erre a regényre, s általában orbán Viktort azonosítják a Nagy Testvérrel, és gondolatrendőrségől vizionálnak.

Pedig ha mélyebben megnéznénk a dolgokat, akkor láthatnánk, hogy Orwell zseniálisan kiszimatolta a jövőt, az általa leírt három pólusú világrend éppen most alakul ki: USA, EU, Eurázsiai Unió.
Kettő majd mindig összefog a harmadik ellen, a történelmet pedig mindig átírják.

A történelmet mindig a győztesek írják.....

A liberális-demokráciagyilkos fegyvere, az értékrend-diktatúra dübörög. Már nem elég tolerálni a másságot és a kisebbséget, nem elég legyintve elfogadni a kozmetikázott történelmi tényeket.
Hittel, hörögve, őrjöngve magunkévá kell tenni, szeretni kell. Az un. "szakállas nőre" KELL szavazni, akkor is, ha más sokkal jobb dalt és sokkal jobban énekel. Mert a Nagy Tetstvér figyel és megbélyegez, kirekeszt, ellehetetlenít, tönkre tesz, felmorzsol és bedarál, ha nem isteníted az un. "szakállas nőt".
Eszedbe ne jusson kétségeket megfogalmazni, vagy ellenvéleményt formálni! Miért lenne nő egy pasi attól, hogy női jelmezben lép színpadra? Miért ne lehetne szakálla, hiszen férfi? Ki volt az a húgyagyú barom, aki kitalálta, hogy ez egy szakállas nő?
Ilyet ne kérdezz, csak kérdés nélkül imádd a szakállas nőt, mert az értékrend-diktatúra eltapos, mint a férget. Szeretned KELL a szakállas nőt.....hittel, belülről, mielőtt széttaposnak.

Pontosan úgy, a hogyan Orwell leírta.

annamanna 2014.06.10. 02:09:06

"S jöttek is a leleplező cikkek a brit katonákat keresztre feszítő német katonákról, a levágott mellű belga asszonyokról, no meg az emberből készült szappangyárakról Németországban." - szóval ez már első világháborús angol propaganda volt? Érdekes.

Fóris Ákos 2014.06.10. 08:40:07

@annamanna: Nem volt a posztom témája, de az első világháborús brit propaganda - pontosabban annak lelepleződésének az 1920-as években - az egyik legfőbb negatív hatása abban mérhető, hogy a nyugati közvélemény egyszerűen nem hitte el a holokausztról szóló híreket.
Erről lásd: konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=169:a-nagy-atveres-az-els-vilaghaborus-propaganda&catid=18:a-nacik-oeroeksege

annamanna 2014.06.10. 13:03:47

@Fóris Ákos: ööö, hát nem vagyok épp szakértője a témának, de úgy hallottam (egy rtl-en jó pár évvel ezelőtt adott dokumentumfilm-sorozatban), hogy Eichmann Pesten megegyezett vmi zsidó vezetővel, hogy pénzért szabadon engednek 1 millió zsidót, mert a pénz nagyon kellett volna a háború folytatásához, gondolom, leginkább az orosz front miatt (mintha azt is mondták volna, hogy teherautókat akartak venni belőle, meg nyilván mást is, bár igazán elgondolkodtató, hogy honnan? hacsaknem az ellenséges USA-ból?) De visszatérve - a zsidó vezető azt mondta, ebben egyedül nem dönthet, neki valamiféle zsidó világtanáccsal kell beszélnie. Eichmann elengedte, menjen csak; de Töröko-ban elfogták az angolok, és mint náci kémet fogva tartották, szóval sose ért vissza.
Emellett ugyebár az is közismert, hogy noha megkérték a szövetségeseket, hogy bombázzák a táborok felé vezető vasútvonalakat, azt soha nem tették meg, noha lebombázták pölö a győri kórházat (ennek folyományaként lőtték le Radnótit, mert őt épp oda akarták volna vinni, de már nem volt kórház); vagy robbanószerrel töltött gyerekjátékokat dobtak le, ami levitte gyerekek karját vagy megvakította őket (na erről aztán sehol sem tanítanak, csak a makacs népi emlékezet őrizte meg, és egy-két korabeli cikket lehet találni róla a neten).
Szóval, hogy rövid legyek - nem pusztán az első világháborús propaganda miatt voltak közönyösek a lágerek iránt a szövetségesek. Itt nem is a "közvélemény" a lényeg, mert nem a "közvélemény" pénzeli a háborút és irányítja a hadműveleteket.
A hozzáállás nagyjából az iraki háború idején is az volt, hogy a többszázezer gyerek halála "szükséges áldozat Irak demokratizálódása" érdekében. Hát kábé ennyi oszt jónapot.
Röviden: www.mindenegybenblog.hu/idezetek/elmebeteg-emberek-iranyitjak-vilagunkat-elmebeteg-celokkal
Egy egész könyvön keresztül kifejtve: moly.hu/konyvek/arno-gruen-a-normalitas-tebolya "ott, ahol a belső és a külső világ nem alkot egységet, nem lehet szó felelősségteljes magatartásról és igaz emberségről."

Fóris Ákos 2014.06.18. 19:47:20

@annamanna: A zsidók és a teherautók kérdéséhez ajánlom: www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=12_1_3&type=content

A miért nem bombázták Auschwitzot kérdéséhez:
www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/historia/81-01/ch06.html

www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=10_1_5

www.eszmelet.hu/index3.php?act=search&lang=hu&item=456&info=Eszm%C3%A9let%20foly%C3%B3irat,%2046.%20sz%C3%A1m%20(2000.%20ny%C3%A1r)&auth=Kov%C3%A1cs-Eichner%20Gy%C3%B6rgy:

Végül egy személyes dolog a John Lennon idézethez: Raul Hilberg, a holokauszt egyik legfőbb történésze írta egy helyen, hogy milyen könnyű lenne a holokausztot úgy megmagyarázni, ha azt mondanánk, hogy őrültek tették - miközben ez nem igaz. Korának kvalifikált értelmisége csinálta. Ugyanez elmondható a háborúról is. Például érdemes megnézni az Oscar díjas A háború ködében című dokumentumfilmet, amelyben arról szól, hogy mennyire ésszerű a háború, hogyan lehet megtervezni több százezer japán elevenen való elégetését napalmmal vagy egy atomháborút.

Másrészt én nem vagyok annyira pozitív, hogy azt gondoljam, hogy az ember eleve jó, amit csak az "előítéletek", "tulajdon" vagy egyéb más dolgok hátráltatnak, hogy eljusson az "üdvösség helyére", ahol majd mindenki békében él. Emberek között mindig is volt, van s lesz konfliktus.

annamanna 2014.07.13. 04:04:55

@Fóris Ákos: Köszönöm a linkeket. Kicsit sokáig tartott végigolvasni a szövegeket, de megérte kitartani, mert a végére maradt egy "slusszpoén": Kubowiczki, aki meglehetősen "kreatív" volt a zsidómentés megszervezésében, jutalmul a Yad Vashem Intézet igazgatói tanácsának az elnöke lett.

"arról szól, hogy mennyire ésszerű a háború, hogyan lehet megtervezni több százezer japán elevenen való elégetését napalmmal vagy egy atomháborút" - feljebb én is ajánlottam egy könyvet ebben a témában: moly.hu/konyvek/arno-gruen-a-normalitas-tebolya

"én nem vagyok annyira pozitív, hogy azt gondoljam, hogy az ember eleve jó" - azt gondolom, kár azon rágódni, az ember eleve jó vagy rossz. Van egy olyan mondás, hogy nem az számít, mid van, hanem hogy mit kezdesz vele. Ennek egy variánsa a Kennedynek tulajdonított mondat: ne azt kérdezd, a hazád mit ad neked, hanem azt, hogy te mit adsz a hazádnak. Vagy egy másik variáns: az élet nem tartozik neked semmivel. Avagy: nem az a lényeg, honnan indulsz, hanem hogy hová érkezel.
A Biblia azt mondja: "Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást." (Préd 7,29) "És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén" (Csel 17,26)
Annak ellenére, hogy az embert Isten jónak és egy vérből teremtette, mégis azt állítja, hogy két különböző helyen fogják tölteni az örökkévalóságot: a kárhozatban vagy az üdvösségben.
Ha pedig így van, akkor valóban kár azon morfondírozni, hogy az ember eleve jó vagy rossz, hiszen a lényeg az, hogy mit kezd azzal az élettel, ami adatott neki.

"Emberek között mindig is volt, van s lesz konfliktus."
Persze. Ennek nincs köze az üdvösséghez vagy kárhozathoz. Például folyton ugat a szomszéd kutyája, rosszul adtak vissza a boltban, nem tetszik a falfesték színe stb. Minden pillanatunk tartogat váratlan összeütközéseket, ez az élet normális menete.
A lényeg nem az, hogy konfliktusmentesen élhessünk, nem kell, hogy langyosan, édesen, kellemesen dagonyázva disznóként röföghessünk a pocsolyában www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00429/cim00440.htm
Az kell, hogy megtanuljuk a magunk javára fordítani az adódó problémákat. Meg kell tanulnunk a nehézségeket lehetőségként, kihívásokként szemlélni. A Biblia így fogalmaz: "Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak." (Rm 8,28)
Hogyan lehet egy problémát a javamra fordítani? Ez nem is egyszerű kérdés, hiszen sokan vannak, akik ERKÖLCSTELENÜL próbálják kihasználni a helyzeteket, törvénytelenül, gátlástalanul gázolnak át másokon, csakhogy egy bizonyos szituációból ők kerülhessenek ki győztesként.
A Biblia ezt állítja: "Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd." (2Tim 2,5)
Ugyan lehet azt mondani erre, hogy lárifári, de épp a történelem, azon belül épp a zsidóüldözés tanúsítja, hogy ez az alapelv bizony történelmi léptékkel mérve is igaz. É az egyes emberek hétköznapi szintjén is igaz.
Az erkölcsi döntéshozás természetesen óriási KOCKÁZATTAL jár. Aki erkölcsösen dönt, az nagyon sokszor kockáztatja vele a vereséget, a kudarcot, netán szörnyű veszélynek teszi ki magát.
Aki hamisan, gátlástalanul játszik, aki nem tartja be a szabályokat, aki elgáncsolja vagy hátba szúrja a másikat (erre egy szó szerinti példa Szeles Mónika hátba szúrása), az rövid távon előnyt szerezhet, de hosszú távon azért veszít, mert NEM TANULJA MEG A SZABÁLYOKAT.
Az élet arra épül, hogy napról napra megtanuljuk a szabályait. Minél szabályosabban vagyunk képesek játszani az élet nevű játékot, annál boldogabbak vagyunk. És erre épp Szeles Mónika is példa: "Szeles 93-as megkéselése feltehetően kettétört egy így is egyedülálló karriert. Szeles az ABC-nek azt is elárulta, őt ez nem igazán foglalkoztatja. "A 'mi lett volna, ha' mindig ott van. De ezek a nehéz évek tettek azzá, ami vagyok. És azt gondolom, most sokkal boldogabb vagyok, mint korábban."" sportgeza.hu/sport/retrosport/2010/04/30/1993_leszurtak_szeles_monikat/
"Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység? Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal." (Sir 3,27-30) - ha emlékszel, az a férfi, akin ezek az igék leginkább beteljesültek, nagyot nyert....
És nagyon megtanult szabályosan küzdeni...

annamanna 2014.07.13. 04:07:42

Gondolj bármilyen játékra, pl. a sakkra. A játék lényege a szabályszerűség. Az fogja jobban élvezni, aki jobban a maga előnyére tudja fordítani a játék szabályait. Ahhoz, hogy ezt tehesse, gyakorolnia kell a SZABÁLYSZERŰ játékot. Aki nem a szabályszerű játékot gyakorolja, az nem fog jól játszani. Az legföljebb lesöpörheti a játéktáblát, ha már vesztésre áll - de még ettől sem nyer, ezzel is csak a vereségét ismeri be.
Ki az, aki gátlástalanul, szabálytalanul, másokat eltaposva próbál előnyre szert tenni?
Mindig az, aki magát GYÖNGÉBB ELLENFÉLNEK TARTJA. Aki tudja magáról, hogy szabályosan nem nyerhet.
Például mikor fordult elő, hogy Bud Spencer odalopakodott valakihez és hátulról elgáncsolta, leszúrta vagy álmában fejbelőtte? Soha. A filmekben mindig Bud Spencer volt az erősebb és soha nem kellett genya módon viselkednie. Ez nem csupán a mozivászon, ez a valóság.
Hogyan viselkedik az az ember, aki szabályosan játszik, ha egy gátlástalannal kerül szembe? Mondjuk legyen egy sakkjátszma a példa. Te szabályosan játszol, az ellenfeled csal. Mit teszel? Figyelmezteted. Aztán ha megint csal, megint figyelmezteted. Aztán ha rád borítja a táblát, lesöpröd magadról a bábukat és kész. Miatta nem fogsz lemondani a további szabályos játékról, sőt esetleg még inkább ragaszkodni fogsz a szabályokhoz.
Mi történik, ha egy valóban komoly, tragikus helyzet adódik? Mint amilyen egy háború? Aki szabályosan játssza az életét, az a háború idején is szabályszerűen fog játszani.
Aki a háborúban gátlástalan, az a béke idején is gátlástalan. Aki a háborúban nem képes betartani a szabályokat, az a béke idején sem képes betartani a szabályokat. És aki nem képes betartani a szabályokat, mindig az a gyöngébb fél.
Még akkor is, ha időlegesen nyer, hosszú távon vesztessé válik. Miért? Mert nem képes megtartani a nyereményét.
Amit ugyanis megszerez valaki, azt használnia is kell tudni, tehát hosszú távon fenntartani, azaz egy helyzetet konszolidálni.
Aki nem képes hosszú távon konszolidálni egy adott helyzetet (mondjuk egy területet, amit háborúval elnyert), az hosszú távon veszít. Az ugyanis nem konszolidáció, hogy mindenkit legyilkolok, pláne aki ellenáll, vagy csak az ellenállás gondolata megfordul a fejében; mindent felégetek, lerombolok, elpusztítok, mindenkinek hazudok, mindenkit átverek, becsapok. Az ilyen taktikával pontosan a nagy semmit éri el az illető, mert amit megnyer, az a kezei között használhatatlanná, semmirekellővé torzul.
A konszolidáció, pontosan úgy, mint a szabályszerű játék, nagy kockázattal és bizonytalansággal jár. Hosszan tartó, veszélyes, lassú folyamat, egyszerűen sokkal nehezebb és bizonytalanabb, mint a rövid távú terror.
A konszolidáció azt feltételezi, hogy megbecsülöm és értékelem azt, amit megnyertem. És ha azt megbecsülöm, amit megnyertem, az azt jelenti, hogy megbecsülöm magamat is, hiszen én is értékes vagyok, ha ilyen értékes dolog az enyém.
Ha nem a konszolidációt választja egy győztes, akkor sem a nyereményét, sem önmagát nem értékeli, és amit nem becsül meg, az kicsúszik a kezéből.
Különösebben nem érdemes azon rágódni, hogy egy harc során mit veszítettem vagy mit veszíthetek, mert ha erre nézek, akkor biztosan nem merek kockázatot vállalni, ha pedig nem vállalok kockázatot, akkor nem fogom megtanulni a szabályos küzdelmet és a konszolidációt. Aki nem vállal kockázatot, az előnyben részesíti az orvtámadást, a másik fél szabálytalan meggyengítését (mint pl. Commodus a Gladiátor filmben). Aki nem vállalja a szabályos küzdelem kockázatát, az fél, mert tudja, hogy ő a gyöngébb.
Hogy ne menjek messzire, legyen két példa a 20. sz-i magyar történelemből: az első világháború utáni vörös és fehér terror nem volt alkalmas az ország konszolidációjára, és a terroristák hamar el is tűntek a történelem süllyesztőjében, az országot pedig a Horthy-korszak viszonylagos egyensúlyi helyzetbe hozta, főleg a Bethlen-kormány. A második világháború után az ávósok garázdálkodtak időlegesen, de az ávós terror módszereivel sem lehetett hosszú távon kormányozni, ehhez a kádári konszolidáció kellett, és az ávósok megfékezése.
Aki a terror eszközeihez nyúlik, az hosszú távon biztosan rajtaveszt, és biztosan le fogja győzni egy olyan ellenfél, aki hajlandó a konszolidációra. Mindig az nyer, aki hajlandó megkockáztatni a konszolidációt, aki hajlandó megfizetni az árát a konszolidációnak, tehát aki hajlandó betartani a szabályokat.
Ez mindig így van, ezért a szabályoktól soha nem kell félni, hanem meg kell tanulni betartani őket.

Józan :):( 2016.10.26. 15:49:22

@Holle anyó: Ön nem ismeri föl lépésről lépésre minden elemét a magyar közéletben Orwell mondanivalójának? Gondolom nem akarja...