A magyar centenáriumnál jóval pörgősebben zajló, és sokkalta provokatívabb szerb világháborús centenárium újabb szintjére emelkedett. Mint arról az MTI és egyes szerb hírportálok ma beszámoltak, felavatták Gavrilo Princip szobrát a vajdasági Tovarisevo faluban. Mint a szerb centenárium korábbi eseményei, ez sem volt mentes a honfiúi érzelmektől túlfűtött pillanatoktól: az avatás egy pontján Emir Kusturica a szobor orcájára adott magasztos csókkal fejezte ki Principről és tettéről alkotott, igen vitatható véleményét.
A szoboravatás egy olyan, hosszabb programsorozat szimbolikus epizódja, melynek motorja a Principről filmet készítő Kusturica. A szerb események nyitányát az érthetetlen módon paradigmaváltónak kikiáltott, Potiorek-levél jelentette, amelyet csak megkoronázott Kustorica küstendorfi filmfesztiválon előadott produkciója, melynek keretében a híres rendező pörgős balkáni bulivá varázsolta a trónörökös és hitvese meggyilkolásának jelenetét.
Noha teljesen érthető, hogy miért állítottak szobrot Principnek a Szerbiát az első világháború mártírjaként beállítani akaró egyes szerb értelmiségi és politikai körök, azonban maga a szobor számos további kérdést, illetve problémát felvet. Tömören összefoglalva, maga a szobor csak további serkentője lesz a Princip személyét övező, és reneszánszát élő mítoszgyártásnak, ezáltal tovább hátráltatja a szerb világháborús szereppel való objektív szembenézést. Továbbá maga a tény, hogy a szobrot az egykor az Osztrák-Magyar Monarchia részét alkotó vajdasági településen állították fel, szomorú jele annak, hogy a szerb értelmiség egyes körei számára Princip és tette „aktuálpolitikai nyersanyag”, amely kiváló eszköz lehet a térséget sújtó nemzetiségi és aktuálpolitikai ellentétek fokozására. Ugyanakkor Kusturica csókja kiváló képi megfogalmazása az elmúlt évtizedek területi veszteségeivel küzdő szerb identitás válságának. Őszintén tudjuk remélni a térség népeinek rendezettebb viszonya és békés együttélése érdekében, hogy egyszer Princip és tettének megítélése csupán a szerb történelemkönyvek, és a nemzetközi történelmi konferenciák vitáinak visszatérő szereplője lesz, nem pedig az újjáformálódó harcias szerb identitás kovásza. Őszintén reméljük, hogy egyszer nem az egyébként jeles filmrendező Emir Kusturica fogja képviselni a „szerb választ” Margaret MacMillan és Christopher Clark komoly történészi munkáira, hanem a témában jártas szerb történészek.
A szerb centenárium problémáját kiválóan összefoglalta szerzőnk, Fóris Ákos máig aktuális jegyzete: „Az igazi kérdés mégis az, hogy Szerbia számára miért is aktuálpolitikai kérdés az, hogy 100 évvel ezelőtt volt-e felelőssége Szerbiának a világháború kitörésében?! Miért kell negligálni azt, hogy bármi felelőssége is lehet Szerbiának a háború kitörésében és démonizálni a Monarchia szándékait? Ennek megválaszolása úgy gondolom inkább fakad Szerbia közelmúltjának történetében, annak a generációnak az élettapasztalataiban, akik megélték Jugoszlávia felbomlását, Montenegró és Koszovó elvesztését, mint hogy átlőttek-e július 27-én a Száván vagy Oskar Potiorek táborszernagy 1913 májusában... ” (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=617952404939378&set=a.525106447557308.1073741829.524951857572767&type=1 ) @TA
Photo: D. Dozet / NOVOSTI ( inserbia.info/today/2014/04/gavrilo-princip-bust-revealed-in-tovarisevo/ )
