1939. szeptember 25-én, amikor Varsó üszkös romjai felett német repülőgépek szálldostak, Lwówban szovjet katonák masírozták, a franciák farkasszemet néztek a németekkel a Maginot-vonalnál, Londonban pedig felbocsátották a első légvédelmi léggömböket, Németország és Andorra békét kötött. No nem az 1939-es világháborút gondolta lezárni a maga részéről Andorra, hanem még az 1914-es Nagy Háborút!
Andorra a többi délnyugat-európai állammal szemben úgy döntött, hogy ki nem hagyja ezt az európai csetepatét, így 1914 augusztusában hadat üzent a császári Németországnak. Persze ez nem független attól, hogy - némi oximoronként a köztársasági hagyományaira oly büszke Franciaország részéről - Andorra francia társhercege a Francia Köztársaság mindenkori elnöke.
Természetesen nem kell ecsetelnünk, hogy nem az andorrai gyaloghadosztályok kívánták felvállalni II. Vilmos hadseregének feltartóztatását a Marne-nél, mivelhogy egysz
erűen nem volt andorrai hadsereg. Maga az andorrai hadsereget alapvetően úgy körülbelül 10 részmunkaidős "katona" jelentette. Oly mértékben nem létezett fegyveres erő Andorrában, hogy a katonai költségvetés ügye kimerült az ünnepségeken ellődözött vaktöltények árában, ugyanis a fegyverek és egyenruhák nemzedékről nemzedékre öröklődtek. Tehát úgy 4 amerikai dollárnyi volt a honvédelmi költségvetés.
Csakhogy amilyen csendben belépett Andorra a világháborúba, olyan csendben maradt is benne, ugyanis egyszerűen szegény andorraiakat elfelejtették meghívni Versaillesbe, így hát ki is maradtak a békeszerződésből. Persze a két világháború között jelentősen megnőtt Andorra fegyveres potenciálja. 1931-ben a hadsereget felváltotta a Servei de Policia d'Andorra, ami már nem csak ünnepségeken vett részt, hanem már rendet is fenntartott. Igazán fontos lett ez az 1930-as évekre, ugyanis egyrészt 1934-ben történt Borisz Szkozirev - vagy I. Borisz - puccskísérlete, másrészt aggodalomra adott okot, hogy 1936 és 1939 között bizony sok mindenki lövöldözött délen. Így hát Andorra a francia államtól hét francia határőrt is kölcsönzött magának területi integritásának védelme végett.
1939. szeptember 3-ával viszont ismét forró témává vált a de facto hadiállapot Németországgal. Így hát Andorra és a Német Birodalom szeptember 25-én a jóvátétel nélküli szerződést írtak alá, s ezzel véget ér az első világháború Andorra számára is. Az 1940-es események tükrében nem kell ecsetelnünk, hogy mennyire bölcs döntés volt a kis állam részéről ez.
Andorra második világháborús szereplése nem témánk, de mégis érdemes egy érdekes adalékot megemlíteni. Amikor 1944 augusztusában a nyugati szövetségesek Dél-Franciaországban is partra szálltak, néhány német katona hátrálása közben Andorrában kötött ki. Őket az andorraiak rögtön internálták is. Tehát amíg az első világháborúban, amikor hadviselő fél volt Andorra, nem járt a területén német katona, addig a másodikban, amikor semleges volt, jóval nagyobb szerepet kapott a parányi kis állam.
