Első világháború - a 100. évfordulós Page

Az Első világháború - a 100. évfordulós Page blog a megegyező nevű Facebook-emlékpage része. Kövessetek minket Facebookon is! https://www.facebook.com/ElsoVilaghaboruA100EvesEvfordulosPage

Friss topikok

Facebook oldaldoboz

Dinasztiák tündöklése és bukása - Az uralkodócsaládok és a nacionalizmus Benedict Anderson nyomán

2014.04.22. 09:11 Fóris Ákos

"Mostantól nem ismerek parlamenti pártokat, csak németeket.

Ennek jele az a tény, hogy Önök elhatározták pártellentétek nélkül,

törzsi különbségek nélkül, felekezeti különbségek nélkül azt,

hogy kitartanak mellettem jóban rosszban, nehézségeken és halálon át menve,

felkérem a pártokat, hogy lépjenek elő és tegyenek fogadalmat a kezembe."

(II. Vilmos, 1914. augusztus 4.)

Aki egy kicsit is belemélyed az uralkodó dinasztiák történetébe, azt találhatja, hogy szinte alig található olyan uralkodói család, amelyiknek köze lenne a nemzeti hovatartozáshoz. Hiszen milyen nemzetiségű is lehetne egy Romanov, aki az oroszok mellett tatárok, lettek, németek, örmények, finnek, s ki tudja hány nép urai?! Milyen nemzetiséget tulajdoníthatunk a Hohenzollerneknek, akik egyszerre regnáltak Németország császáraként és Románia királyaként, sőt 1916 óta egymás ellen harcoltak?!

Screen-Shot-2013-01-11-at-11.18.18-PM.png

Unokatestvérek - II. Vilmos, II. Miklós és V.György

De miképp is lettek a Romanovokból nagyoroszok és azokból Hannoveriekből, akiknek első tagjai egy szót sem tudtak angolul, akkora nagy britek, hogy a nevük is terhessé vált 1917-ben?

Benedict Anderson kiváló munkája, Az elképzelt közösségek alapján két úton jutottak el ide.

Egyrészt a fejlett bürokrácia megkövetelte, hogy adminisztratív célból államnyelvnek kiválasszanak egy nyelvet. Azáltal, hogy ezt megtették, a nacionalizmus által már "megfertőződött" politikai közélet polarizálódásában találták a népek feletti uralkodók. Így lettek a Habsburgok egyszerre a németek bajnokaként és árulójaként is gyűlölet tárgyai. Ám ugyanez elmondható az Oszmánokról is, akik a török nyelvűek szerint hitehagyottak voltak, míg a nem török nyelvűek pedig törökösítőkként gyűlölték őket.

A másik okot a legitimáció hiányában vagy inkább megváltozásában találhatjuk. Számtalan gondolkodó kiemelte azt, hogy a forradalmak okait elsősorban nem az aktuális parlamenti vitában vagy éhínségben kell keresni, hanem inkább abban, hogy az uralkodó elit tagja elvesztik hitüket a saját legitimációjukban. A 19. században, a "felvilágosodást" követően, a kapitalizmus, a szkepticizmus és a tudomány korában egyre bizonytalanabbnak érezték a regnáló uralkodók azt, hogy a vélelmezett szakralisára és az ősi ered jogára hivatkozva kormányozzanak.

De akkor mi adhat legitimitást?!

Európa dinasztiái felülültek a nemzeti eszme szekerére nem látva, hogy a lejtőn lefelé menet elszabadulhatnak a lovak. A Romanovok oroszok lettek, a Hannoveriek angolok, míg a Hohenzollernek németek.

Érdemes néhány szót vesztegetni az utóbbira! Ha felütünk egy "Németország története a kezdetektől napjainkig" típusú összefoglalót, az a benyomásunk támadhat, mintha történelmi szükségszerűség lenne, hogy Európa közepén (in der Mitgeenpartijenmeer.jpgte) létrejöjjön egy egységes és erős német állam. Ezt pedig természetesen egy olyan ízig-vérig "német" család tehette meg, mint a Hohenzollern.

Én nem ismerek többé pártokat!

De nézzük is! I. Frigyes 1701-ben a nemzeti tartalmat egyáltalán nem hordozó "király Poroszországban" címet vette fel. Maga I. Vilmos, a Németország 1871-ben kikiáltott császára sosem érezte magát németnek, inkább porosz uralkodónak tartotta magát. II. Vilmos hozta az igazi változást a teuton hősök felvirágzásával. S amikor II. Vilmos kijelentette, hogy "csak németeket ismer", ugyan gondolt-e arra a több mint 3 millió lengyel alattvalóra, akik majd a keleti front hullámzásait leginkább elszenvedik.

Bundesarchiv_Bild_183-R12318,_Eysden,_Kaiser_Wilhelm_II._auf_Weg_ins_Exil.jpg

A "dezertőr" - II. Vilmos hollandiai száműzetése előtt

Amiképp II. Vilmos a háború elején az "első számú német" lett, azaz ő is egy lett a sok hasonló között, úgy lett számon kérve a háború végén. A német nemzet nevében fosztották meg trónjától II. Vilmost, míg a német vezérkar ugyancsak a német nemzetre hivatkozva tagadta meg az engedelmességet.

El tudjuk ezt képzelni XIV. Lajossal kapcsolatban?

2 komment

Címkék: Németország Oroszország Törökország Osztrák-Magyar Monarchia

A bejegyzés trackback címe:

https://elsovilaghaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr1006067626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GERI87 2014.04.24. 00:29:54

"szinte alig található olyan uralkodói család, amelyiknek köze lenne a nemzeti hovatartozáshoz. "

Természetesen a család származása itt is mellékes, ahogy a hétköznapi családoknál és embereknél is..
A tetteik megmutatták hogy ha kell a távoli rokonból simán ellenség lesz és kész...

"Hiszen milyen nemzetiségű is lehetne egy Romanov, aki az oroszok mellett tatárok, lettek, németek, örmények, finnek, s ki tudja hány nép urai?!"

Hülye kérdés.
Nincs összefüggés...

"Milyen nemzetiséget tulajdoníthatunk a Hohenzollerneknek, akik egyszerre regnáltak Németország császáraként és Románia királyaként, sőt 1916 óta egymás ellen harcoltak?!"

Az európai uralkodó családok különféle ágai mindig ahhoz a néphez (és valláshoz) asszimilálódtak ahol épp uralkodtak...tehát voltak román Hohenzollernek is. ennyi.
Az hogy német származásúak voltak, nem akadályozta meg őket hogy évtizedekig Nagy-Románia megteremtésén fáradozzanak és majd ellenü(n)k hadakozzanak...

"Maga I. Vilmos, a Németország 1871-ben kikiáltott császára sosem érezte magát németnek, inkább porosz uralkodónak tartotta magát."

Olyan mintha egy székelynek a szemére veted hogy miért székely IS és nem csak magyar...
A porosz egy német népcsoport, mi a probléma?

"II. Vilmos hozta az igazi változást a teuton hősök felvirágzásával. S amikor II. Vilmos kijelentette, hogy "csak németeket ismer", ugyan gondolt-e arra a több mint 3 millió lengyel alattvalóra, akik majd a keleti front hullámzásait leginkább elszenvedik."

Nyilván nem, mivel Németország a német többség nemzetállama, (a XIX.sz meg a nacionalizmus (és sovinizmus) kora, nincs még multikulti meg PC beszéd) a lengyelek meg "csak" nemzeti kisebbség voltak.
Államfőjük volt, de nem volt nemzettársuk, ennyi.

Fóris Ákos 2014.05.17. 20:56:52

"Természetesen a család származása itt is mellékes, ahogy a hétköznapi családoknál és embereknél is" - az lenne, ha nem volna a nacionalizmus. Ha az ember a történelemkönyvekben nem olvasna olyanokat, hogy a Habsburgokkal az volt a baj, hogy "németek" voltak, akkor nem merülne fel. Viszont a kuruc mitológia alapján lettek a Habsburgok "idegenszívűek" a származásuk alapján.
Szinte minden trónfosztásnál felmerült az idegen származás érvként, amelyből következett, hogy el akarta nyomni a német. XVI. Lajos felesége ellen mint osztrák, II. Miklós neje ellen mint német áruló ellen ment hecckampány.
A brit királyi családnak 1917-ben meg kellett változtatnia németes hangzású nevüket, hogy nehogy magukra vonják az áruló szerepét. Igen az, hogy az első brit Hannoveri uralkodók nem tudtak egy szót sem angolul, nem akadályozta meg őket, hogy a németek ellen hadakozzanak, de a nacionalizmus logikája alapján mégiscsak gyanúsaknak tekinthető. S ezért kell ezzel foglalkozni.

"A porosz egy német népcsoport, mi a probléma?" - egy kérdés: mi az, hogy német? Az osztrákok németek? A bajorok németek? A lichtensteiniek németek?
Ha az ember olvas egy Bismarck életrajzot, vagy vizsgálja az 1860-as évek porosz diplomáciáját, láthatja, hogy mennyire nem volt tudatos a Német Császárság kiépítése. Kulturális szempontból Bajorország inkább közelebb állt a katolikus Habsburgokhoz mint a protestáns poroszokhoz.
A porosz tudat egyáltalán nem német tudat, miképp az osztrák tudatot sem rendezhetjük le annyival, hogy németek voltak. Ha az ember elolvassa Haffner Poroszország egy porosz szemével című kötetet, akkor láthatja azt a folyamatot, hogy miképp sorvadt el 1871-t követően a porosz öntudat.
S miben is volt más a lengyeleknek? Annyiban, hogy Poroszország deklaráltan nem kívánt nemzetállam lenni szemben Németországgal.
süti beállítások módosítása