Mi köti össze Ferenc Ferdinándot, egy Szt. György gyűjteményt, a Lobkowicz családot, a Waffen SS-t és Hohenberg Zsófiát? A válaszra rá lehet jönni: a trónörökös Benešov közeli konopištěi kastélyáról van szó, amely tudna mesélni az előző század hányattatásairól, amelynek még ma is vannak kihatásai: legyen szó akár az első, akár a második világháborúról.
A kastély eredetileg nem a Habsburg család kezében volt: a későbbi trónörökös 1887-ben vette meg az épületet és a hozzá tartozó uradalmat a Lobkowicz hercegi családtól. A következő évtizedben alapos modernizáláson esett át a nyári rezidenciává váló kastély és környéke: a vezetékes víz és az elektromos áram bevezetése mellett Ferenc Ferdinánd egy igen elegáns rózsakertet is létrehozatott, amelyeket II. Vilmos császár is látott. Persze nem elsősorban botanikai célú volt a német uralkodó látogatása 1914-ben, hanem hogy a Monarchia és Németország Balkán politikájáról egyeztessenek. A császár 1914. június 13-án hazautazott, a főherceg pedig kezdte pakolni a bőröndjeit a szarajevói utazáshoz.
A merénylet után Ferenc Ferdinánd és Chotek-Hohenberg Zsófia gyermekei, herceg Hohenberg Miksa és Hohenberg Ernő örökölték a birtokot és a kastélyt. Apjuk rangon aluli, morganatikus házassága miatt az utódok csak a hercegi címet kaphatták meg anyjuk után. Sokáig az örökségnek nem örülhettek, mivel 1921-ben az új csehszlovák állam lefoglalta a konopištěi területet. Ez az állapot jó húsz éven keresztül meg is maradt, noha közben a tulajdonosnak változott a neve, majd a jogállása is. 1942-ben viszont az újabb világégés szele már a kastélyt, és annak tágabb környékét, a Cseh-Morva Protektorátust sem kerülte el.
1941-1944 között Magyarország prágai főkonzulja vitéz Spányi Mario volt, aki – mivel Prága 1938 után nem tartozott már a kiemelkedő fontossággal bíró külpolitikai állomáshelyek közé – bőven ráért, hogy vadászszenvedélyének éljen (közben pedig talán a Monarchia iránt érzett nosztalgiából feltűnően jó kapcsolatot ápolt különböző cseh főnemesi családokkal), emellett minden kisebb-nagyobb történésről jelentést írt a Külügyminisztérium számára. Így történhetett meg az is, hogy a korabeli magyar felfogásban nem túl pozitív képpel rendelkező Ferenc Ferdinánd konopištěi kastélyáról mondhatni egy gyásziratot küldött Budapestre, amely azonban jól mutatja azt is, hogy a totális háború a második (és korábban az első) világháborúban sem kímélte meg a különböző kulturális értékeket.
A német hadvezetés a Protektorátus területét különösen alkalmasnak vélte a hadiüzemek és gyakorlóterek telepítésére, mivel minden fronttól, ellenséges ügynöktől távol volt. Így Közép-Csehországban nagyméretű lőtereket kezdtek kialakítani. Természetesen a katonákat el is kellett szállásolni, ami nem volt megoldható minden esetben laktanyákban. Így választották ki a konopištěi kastélyt, amelyről a magyar főkonzul úgy tudta, hogy ott diákotthont fognak kialakítani. Ez az információja tévesnek bizonyult, mivel itt később a Waffen SS Totenkopf páncéloshadosztályának egyes alakulatai lettek elszállásolva.
Ami miatt viszont érthető még a jelentés hangvétele, az az, ami a herceg gyűjteményeivel történt. Ugyan a fegyver-, rézkarcgyűjteményt és a Szt. György szobrokat a prágai várba szállították át, azonban az agancsgyűjteményt gombgyártásra használták fel. Ugyanígy a fából készült szentszobrokat is nagy küzdelem árán sikerült csak megmenteni attól, hogy fűtőanyagként fel ne használják őket különböző gyárakban. A bizalmas besorolást kapó jelentés szövegezésének idején (1942. november 10.) még nem lehetett tudni, hogy mi lesz a sorsa a bútoroknak, azonban az biztos volt, hogy kiürítik az épületet, mert az év végéig rendelkezésre kellett állnia.
Spányi valószínűleg már csak a NSZK-beli emigrációjában lélegezhetett fel végleg a kastély és gyűjteménye miatt: az ismét állami kézbe került ingatlant a felújítás után látogathatóvá tették, ahol megtekinthetőek a korabeli bútorok, a fegyvergyűjtemény, sőt a vadásztrófeák egy része is. A kastélyt végül úgy rekonstruálták, ahogy azt Ferenc Ferdinánd használta a századelőn. Jelenleg – hogy még kísértsen egy kicsit a huszadik század és az első világháború – Hohenberg Zsófia, a trónörökös egyik leszármazottja szeretné visszaperelni a kastélyt, ami azonban igencsak nehéz lesz. Egy 1920-as csehszlovák törvény értelmében a Habsburgok az új állam területén lévő összes birtokukat, ingatlanukat elvesztették. Ugyan 1989 után lehetősége van a különböző nemesi családoknak, hogy kastélyaikat visszaszerezzék, azonban ez a Habsburgokra a mai napig nem érvényes, így Hohenberg Zsófia is azon jogon indítana pert, hogy a Hohenberg család sosem volt elismerve, mint a Habsburg-ház része.
Még hogy a múltat végleg el lehet törölni.
(a kép forrása: www.nase-pamatky.cz)
